Az életünk során sok olyan esemény történik velünk, amire örökké emlékezni szeretnénk és rájöttem, hogy ezeket pillanatokat ugyan az előzi meg. Az, hogy bepakolunk egy táskát. Vagy, hogy valaki bepakolja nekünk azt a bizonyos táskát.
Bár nem emlékszem, de amikor anyuék hazahoztak a kórházból, összepakolták az első kis ruháimat, a születésem utáni szükséges dolgokat és boldogan (vagy legalábbis remélem :D ) vittek haza a karjukban.
Arra már jobban emlékszem, amikor anyu bepakolta nekem a panadamacis hátizsákomat az óvodába, amikor először menetem oda és kezdtem meg az önállóbb életem első lépéseit.
Ki ne emlékezne a tisztasági csomagra, a frissen befedett könyvekre és a szépen bepakolt tolltartóra, amit mi magunk csomagoltunk el gondosan az első iskolatáskánkba, készülve a nagybetűs élet első osztályára.
Emlékszem gimiben már nem akartam nagy táskát, csak kicsit és csajosat, a könyvek meg a füzetek elfértek a színes mappában, mert igen akkor az volt a menő.
Ott van az menő táska, amibe szó nélkül befért az összes egyetemi jegyzet, természetesen csak sárga papírral, mert soha nem lehet tudni, hogy mi lesz az első beszélgetés alapja az új csoporttársaiddal. Bizony ám a sárga jegyzetpapír akár életre szóló barátságokat is hozhat :)
Életed első munkahelyére is be kellett ám pakolni valamibe, szépen precízen, mert a nagybetűs élet csak most kezdődik, vagy legalábbis akkor kezdődött.
Mai napig, ha otthon vagyok, vasárnaponként édesanya a hűtőt is belepakolja a megszámlálhatatlan táskák mélyére és bár civakodok vele, hogy nem kell, az sem kell, de szerdán milyen jó az otthoni töltött káposztát megenni ebédre :) 
És igen, van az a táska, ami kicsi és csak a rúzsod, meg a kulcsod fér el benne, de amikor ezeket elteszed, akkor tudod, hogy hajnalig fogsz táncolni, hatalmasakat fogsz nevetni, vagy éppen életed szerelmével készülsz az első randira és még nem is sejted.
Na meg ott van az a hétvégi táska, amikor először alszol a szerelmednél, vagy az a bőrönd, amivel elutazok az első közös nyaralásra, na az a pakolása a gyomorban repkedős pakolás.
Az sem utolsó, amikor a kedveseddel összeköltözöl, mert vagy az ő táskáját, vagy a te táskádat kell összepakolni, és az igazán nagy dolog.
Az esküvői táskámat a mai napig őrzöm, mert azt bepakolni, na azt tényleg nagy dolog volt......
És nemsokára nekem is eljön az a pillanat, amikor azt a táskát fogom bepakolni, amit először nekem az anyukám, akkor, amikor a kisfiunkat hazahozzuk a kórházból :)
Szóval keressünk egy táskát pakoljuk be, mert nem tudhatjuk hogy milyen csodás és felejthetetlen pillanatot előz meg!
Puszi!
E.
Képek forrása: Pinterest
holminkat, hogy a kis minitigrisünknek is legyen ideje hozzászokni. Természetesen őt és az ő holmijait költöztessük el legutoljára, hogy az utolsó pillanatig biztonságban legyen és az új hely is készen álljon a fogadására.
További matricát 
